A 150 tesztalany 80 órányi beszélgetését kielemző kutatás megállapította, hogy átlagosan kilenc másodpercenként használnak az angolok olyan időhúzó kifejezéseket, mint a „the thing is”, az „at the end of the day”, vagy az univerzális „um”. (A magyarban ezek nagyjából az "arról van szó", a "végül is", és az "ööö" kifejezéseknek felelnek meg.)

A kutatást vezető Phillip Hodson szerint az ilyen jellegű mellébeszélés az angolszász országokra (elsősorban Angliára és az USA-ra) a legjellemzőbb, ellentétben például a francia nyelvterületekkel, ahol a nyelvet erősebben védik például az oktatásban. A kutatás azt is kimutatta, hogy az efféle mellébeszélés egyáltalán nem segíti a mondandónk megértését, ezzel éppen ellenkező hatást fejt ki.